PHOTO DIARY #10
A jubileumi PHOTO DIARY poszt több szempontból is fontos számomra, az egyik legfontosabb mégis, hogy mára bebizonyosodott, hogy az egyik legjobb döntés volt januárban elindítani e személyesebb cikksorozatot.

A Couture4U életében az augusztus valahogy mindig a hallgatás hónapja, ez idén is így alakult, ellenben most sokkal erősebb volt a hallgatásom, mint az elmúlt évek során. Mivel épp most olvassátok a tizedik PHOTO DIARY bejegyzést, ezért első körben szeretnék megosztani pár gondolatot a rovatról...  Sokáig kételkedtem benne, hogy egy férfi divattal foglalkozó blog profiljába mennyire is illik egy érzelmesebb cikksorozat, és vajon fogjátok-e szeretni ezt az oldalamat is ...és igen, szeretitek, amit ezúton is köszönök. Kezdetben egy-egy emberi emócióról szerettem volna írni nektek, majd szépen lassan minden egyes PHOTO DIARY egy hatalmas érzelmi bomba lett, így egy nyitott könyv lett előttetek az életem, persze csak ha tudtok a sorok között olvasni, ugyanis teljesen nem szabad levetkőzni a nagy nyilvánosság előtt (sem) - ez legyen egy jó tanács magamnak is. Ilyenkor mindig egyik legjobb barátom szavai jutnak az eszembe, aki szerint az átlag férfiak elpusztulnának a mi érzelmes világunkban. Ha már előbb a tanácsoknál tartottam, akkor hulljon le a képzeletbeli lepel a jubileumi témáról, ami a karma, hiszen be kellett látnom, hogy semmi sem történik véletlenül.

Tudni kell rólam, hogy a mai napig szkeptikus vagyok, na most jön az a sokak által utált DE. Az elmúlt hetekben rettentő sokat beszéltem e témáról egy számomra nagyon fontos barátommal - akitől a mai napig jobbnál jobb tanácsokat kapok, amiket próbálok megfogadni (na jó, néha sem sikerül, mert túl önfejű vagyok) -, aki hisz az ok-okozat viszonyában. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy ez is csak egy humbug, amiből valaki jól meggazdagodott, mégis arra jöttem rá az elmúlt pár napban, hogy a karma visszaüt, vagy ha mégsem üt vissza, akkor is ott lohol utánunk. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, eléggé hülyén hangzik így leírva, ellenben a valóságban ez működik. Nem kérem tőletek, hogy mától Ti is e szellem alatt éljétek életeteket, csak arra, hogy gondoljatok vissza az elmúlt éveitekre és arra, hogy mi mikor történt, és miért... Lassan már nekem is vicces, hogy legtöbbször egy nagyobb csalódás után születik egy újabb PHOTO DIARY poszt, de lehet ez is épp a karma huncutsága, hiszen épp egy napokban ért 'csalódás', vagy nevezzük inkább zsákutcának, után értettem meg az ok-okazat kölcsönhatását. Na de miről is van szó? Életem utolsó felvonása augusztus elején kezdődött, mikor befogadott a Város, s kis naivan azt hittem azonnal rám talál a boldogság a Gucci közreműködésével. Mondanom sem kell, hogy nem így lett, csak egy újabb csalódással lettem gazdagabb és egyben érősebb is, ami után hetekig próbáltam úgy intézni a történéseket, hogy ha csak a másodperc töredékére is, de összeakadjon a tekintetünk, hát ez egyszer sem sikerült, miért is sikerült volna. Majd egy váratlan pillanatban szembetaláltam magam egy újabb önkéntessel, akinek újfent egyetlen feladata, hogy érzelmileg a földbe tiporjon, aki ennek ellenére mégis valami olyat mozgatott meg bennem, amit merem állítani eddig még nem sikerült senkinek sem - s hogy minek is nevezzük ezt az érzést az teljesen lényegtelen, a lényeg, hogy ott van bennem. Az oly' sokat emlegetett karma épp itt jött a képbe, hiszen a nagy találkozást követő nap épp egy sajtóbemutatóra siettem, amikor már rég nem érdekelt, hogy mikor nyit és zár az Andrássyn a Gucci, ellenben aznap mégis összefutottunk, de már semmit sem mozgatott meg bennem az a szemkontaktus, amire hetekig vártam. Amennyiben ez lett volna az első ok-okozati dolog az életemben, fittyet sem hánynék rá, de sajna ez már a sokadik olyan történés volt, amikor görcsösen szerettem volna valamit elérni, és sosem sikerült, majd mikor már nem érdekelt, akkor talált meg újra - csak már későn. Legjobb barátaim szerint most újra el kell engednem valakit, aki oly' közel áll még most is a szívemhez, hogy később majd Ő találjon vissza a hozzám, ugyan egyre inkább azt érzem, hogy most igazán sokat kell várnom, de mára benőtt a fejem lágya, és várni fogok. 


Ha PHOTO DIARY, akkor nem hiányozhat aktuális kedvencem sem, amely muzsika szorosan kapcsolódik az elmúlt hét eseményeihez, de mivel diplomatikus vagyok, így szóljon inkább Paloma Faith és az Only Love Can Hurt Like This, a 2014-es őszi Burberry bemutatóról. 



Íme az elmúlt pár hét számomra legkedvesebb fotói:



A bejegyzés trackback címe:

https://kaszcouture.blog.hu/api/trackback/id/tr807296209

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.