21 önálló catwalk show, 425 különféle tervezői look bemutatása, 165 belföldi és külföldi újságíró, 1700 tervezői meghívott és 129 méter kifutó - számokban ez jellemzi a magyar divathetet, de mi a helyzet dizájn téren?

Ugyan mindig is elfogult voltam a magyar tervezőkkel, ellenben néha még most is megkérdem magamtól, hogy a magyar piacnak szüksége van-e ennyi magyar tervezőre és márkára. Majd időről-időre döbbenek rá, lehet, hogy mi még nem, de a világ már a készen áll a hazai dizájnra. Évekkel ezelőtt, valamikor a 2000-es évek végén, egy olyan kreatív új generációs magyar tervezői gárda lepte el a piacot, akik azonnal lekörözték az akkori nagy neveket, és mára bebizonyosodott, hogy igenis van létjogosultsága a nemzetközi piacon a magyar dizájnereknek is. Kérdem én, hol van 2014-ben Náray Tamás és Makány Márta, na és hol tart ma Abodi Dóra vagy épp a USE unused és Nanushka. 

Ma már csak történelem az első TONI&GUY Fashion Week Budapest, ami két évvel ezelőtt került megrendezésre, amikor Budapest épp hogy felkerült a turisták és luxus térképére, amikor épp hogy beindult azon magyar lányok karriere, akik mára már igazi topmodelleknek számítanak a piacon, s mikor beindult a magyar divat! Ahogy teltek a szezon, szépen lassan felfedezte a nemzetközi szakma is a Magyarországban rejlő értékeket, és a tervezőkben rejlő tőkét és a hozzájuk tartozó kreativitást. Az áttörés mindenképp a 2014-es őszi kollekciókat felvonultató divathét hozta meg az eseménynek, hiszen a támogatóknak köszönhetően soha nem volt akkora nemzetközi visszhangja a magyar divathétnek, mint idén tavasszal, s ezt a sikert koronázta meg a Közép-Európia Divathét. A legújabb The Budapest Fashion Journal címlapján olvasható, hogy idén tavasszal nagy válaszút elé került a magyar divathét, miszerint folytatja a nehezen kitaposott utat, vagy csatlakozik egy olyan rendszerbe, amit pár napja mi is átélhettünk. Utólag biztosan sikernek könyvelhető el, hogy a TONI&GUY Fashion Week Budapest és a Gombold újra! Divat a magyar öltözéktervezői pályázat kollaborált, és közösen létrehozták  Central European Fashion Dayst, ellenben az igazi sikerre még várni kell, hiszen az igazi áttörésről és sikerről a nemzetközi divatszakma mond majd ítélet. 

Ameddig az ítéletre várunk, mindenképp örüljünk annak, hogy a magyar divathét kinőtte magát, és 2014 őszén már két teljes napra foglalta el a Városligeti Műjégpályát, ahol  11 hazai, több nemzetközileg is már jegyzett márka vonultatta fel 2015-ös tavaszi kollekcióját, nem mellesleg remek cseh, lengyel és szlovák tervezők új darabjait csodálhattuk meg. Ugyan fentebb már említettem elfogultságom a magyar tervezőkkel szemben, de próbálok pártatlan maradni, mégis azt kell mondanom, hogy nem hiába Budapest lett a régió divatfővárosa, hiszen a mi tervezőink sokkal erősebb látásmóddal rendelkeznek, mint a környező országok meghívott tervezői. Gondolok itt arra, hogy az egyik szlovák tervezőnél erősen érezhető volt a Prada 2014-es őszi kollekciójának hatása, míg a nagy magyar márkáknál már az új trendek bemutatása a jellemző. S hogy mikor válik vezető trendé például egy ANDA által kitalált koncepció, az csak a jövő kérdése. 

Azt bátran merem állítani, hogy bármely 'igazi' divathét menetrendjébe átkonvertálható volna a mi két napos divathetünk, és ami a tervezőkön és a szervezőkön múlott az mind nagybetűs PROFIZMUSRA utalt, ellenben a közönséggel már nem vagyok ennyire 'elégedett'. Nagyon jó volt látni, hogy ha épp nem jutott hely Szűcs Péternek az első sorban, akkor nem habozott a második sorban sem helyet foglalni, annak ellenére, hogy hazánk vezető stílusmagazinjának főszerkesztőjének helyét egy divatrajongó fiatal foglalta el ez egyik bemutatón. Az első sorokban olyan nagy nevet foglaltak helyet, mint például Maróy Krisztina,  László Krisztina, Tankó Tekla, Eli Van Poeyer vagy épp Éder Krisztián. Ugyan magyar Anna Wintourunk nincs, de kis túlzással magyar Anna Dello Russonk talán van, persze nem egy személyben. A két napos divateseményen szerette volna mindenki megmutatni igazi stílusát, ez sokaknak sikerült, sokak beleolvadtak a feketeségbe - hiszen a 2014-es CEFD-en a fekete feketével trend utalta a vendégek szettjeit -, és voltak akik nagyot dobbantottak; nagy kedvem a 'romantikus Dart Vader' jelmez, amit Sármán Nóri által tervezett fekete csipke maszk tett fantasztikussá. 

Összegezve e két napot, a kérdés mindössze az, hogy tud-e olyan szakmai plusz nyújtani a magyar divathét, valamint a CEFD, ami miatt szezonról szezonra érdemesnek találják arra, hogy nevüket adják az eseményhez az ipar nagyágyúi, és hirdessék a divatiparban, hogy van egy régió, mely szeretne kitörni.