CoutureSTYLE: Molnár Dávid
Egy kisebb szünet után újra CoutureSTYLE interjúval jelentkezem, melyben egykori kedvenc bloggeremet faggattam a már ismerős témákról. 

Mikor először találkoztam Molnár Dávid egykori blogjával, azonnal a kedvencem lett, és akkor még álmodni sem mertem, hogy egyszer majd a saját blogomon publikálok egy interjút hazai példaképemmel, de ennek is eljött az ideje. ...bonjour, Dave!



Mit gondolsz a magyar férfiak öltözködési szokásairól?
Ez egy rettentően komplex kérdés. Általánosságban nem is lenne szabad fogalmazni, hiszen mindenki – az életvitelétől függően - csak egy szeletét látja a férfiaknak. Nálam például ez kizárólag a fővárosra szűkül, de itt is teljesen más kép rajzolódik ki akkor, ha a barátaimmal vagyok, ha a Váci utcán sétálok és akkor is, ha a városban bringázva nézem azt, hogy hogyan öltöznek mások. Egyébként azt látom, hogy sokan nyitottak a divatra, de inkább egy sablont követnek és aszerint öltöznek, nem kísérleteznek.

Honnan merítsz ötleteket? Ki a példaképed a divat világában?
Engem a divat egyébként nem érdekel. Hidegen hagy, milyen színeket „illik” most hordani (elég a 2014-es évre beharangozott orchideára gondolni, amiből egyébként semmit nem láttunk); hogy most nem kell a sapkát teljesen a fejünkbe húzni; hogy jövőre meddig érjen a nadrág és ciki vagy pont, hogy menő a sportcipőt utcán viselni. Sokkal inkább foglalkoztat a stílus, az pedig túlmutat a ruhán: a viselő személyiségéből is kapunk egy darabot.
Olyan példaképem, akit vakon követnék, az élet egyetlen területén sincs. Próbálkoztam azzal, hogy Instagramon divattal vagy stílussal foglalkozó profilokat kövessek, de elöntötték a feedemet és lemaradtam az ismerőseim fotóiról. Három helyen nézelődök: külföldi – általában kevésbé ismert – blogok, ahol az író stílusa hasonít az enyémhez; street style oldalak (pl. StockholmStreetStyle) és a kedvenc márkáim (J. Crew, Scotch&Soda, illetve elegánsabb vonalon Massimo Dutti) lookbookjai. Mióta nem blogolok, nem érzek késztetést arra, hogy félévente új stílusom legyen, hiszen nincs nyomás, hogy „újat mutassak” az olvasóknak. Sok bloggernél érzem egyébként azt – ami egyébként rám is jellemző volt sajnos -, hogy nem azért vásárol, mert szüksége van rá, hanem a blog miatt.
Mit jelent egyébként az, hogy példakép? Akinek tetszik a stílusa? Az emberek nagy része itt ki is eshetne, mert stylistok öltöztetik és nem az ő érdeme az, ahogyan kinéz. A szett helyett sokkal többet lehet szerintem inspirálódni a kisugárzásból: hiába nem viselném például Karl Edwin Guerre ruháit, mégis olyan lazaság és magabiztosság árad belőle, hogy mindenki tanulhatna tőle. Ugyanez igaz Justin Doss-ra is. Szintén nagy kedvencem Martin Hansson, aki arra példa, hogyan lehet „basic”, de minőségi darabokból összeállítani egy szettet. Nagyon behatárolt a stílusa, ennek ellenére mégsem unalmas.
Esetleg az, aki elért valamit szakmailag a divatban? Azért veszélyes karrier szempontjából példaképet választani, mert sokszor nem tudjuk, hogy hogyan és milyen ranglétrát mászott meg az illető. Sokan csak a végeredményt, a „csillogást” látják (irigylik), és nem tudják, hogy miként jutott fel valaki a csúcsra. Megemlíteném viszont Miroslava Dumát, aki fiatal kora ellenére is szép múltat is tudhat magáénak – ráadásul a stílusát is imádom.



Melyek a kedvenc külföldi és magyar márkáid, miért?
A magyarok közül szeretem a USE unused-trió és a NUBU almárkáit (USE Bag, Nude by NUBU). Olyan árakkal dolgoznak, amit még hajlandó vagyok kifizetni – nálam a divat és az öltözködés kevésbé szól a művészetről, inkább a praktikumot tartom szem előtt: nézzen ki jól, érezzem magam benne kényelmesen és sokáig tudjam hordani.
Külföldről a lazaság és egyszerűség miatt a már említett J. Crew és Scotch&Soda mellett szeretem még a COS-t és a Paul Smith-t, a Mango férfikollekcióinak (H.E. by Mango) lookbookjaiból pedig rengeteg ötletet lehet meríteni.

Mely üzletekben vásárolsz szívesen?
Mióta nincs blogom, sokkal kevesebbet vásárolok – a heti egy alkalom lecsökkent (két)havonkénti egyre. Ritkábban megyek úgy be üzletekbe, hogy „hátha megtetszik valami” és inkább az a jellemző, hogy egy konkrét ruhadarabot (például egy fehér inget vagy egy szürke pulóvert) szeretnék. Ilyenkor végigjárom azokat az üzleteket, ahol úgy gondolom, kapható az adott darab, majd a végén megnézem, hogy hol a legjobb az ár-érték arány. Fehér basic póló esetében megteszi a H&M és nem megyek miatta a Tommy Hilfigerbe, ha viszont minőségi lábbelit keresek, akkor azt nem a Bershkában keresem. Emiatt kedvenc üzlet sincs, de talán ahol szívesen nézelődök (és nem irritál a dübörgő zene vagy az üzletre „jellemző” vásárlóközönség), az a H&M.



Hogyan jellemeznéd a stílusodat? 
Ha ezt egy éve kérdezed, akkor mindenképpen megemlítettem volna, hogy szívesen viselek zakót. Ez a kedv azóta alábbhagyott és sokkal jobban érzem magam egy kényelmes szettben. Ennek részben oka a munkahelyváltásom, de az is, hogy kevésbé öltözök a külvilágnak és inkább magamnak. Mostanában a legtöbbször (szürke) basic pulóverben, (szaggatott) farmerben, sportcipőben, szövetkabátban és a kedvenc USE-táskámmal vagyok látható.

Szerinted mi az a pár alapdarab, ami egyetlen férfi szekrényéből sem hiányozhat?
Ez abszolút egyénfüggő. Mondhatom, hogy kötelező a fehér ing vagy a fekete szövetnadrág, ha az illetőnek nem akad olyan élethelyzete, ahol azt viselhetné és emiatt nem is nagyon érzi magáénak.
Az igazi alapdarab szerintem az, amiben jól érzi magát az illető, magabiztosságot sugároz, nem feszeng és jól is áll neki – legyen szó akár egy valódi bőrdzsekiről, egy jól szabott zakóról vagy akár egy szaggatott farmerről.





Ti kivel olvasnátok a következő CoutureSTYLE interjút? 







A bejegyzés trackback címe:

https://kaszcouture.blog.hu/api/trackback/id/tr747296177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.