Mikor már meggyőzött Simons, hogy igenis lehet szeretni az "új" Diort (Dior Spring 2013 Couture), akkor a következő kollekciójával mindent ledönt, és újra kezdődhet elölről az építkezés. Ugyan sok új szabást is sikerült felfedeznem a kollekcióban, ellenben e darabok láttán újra megfájdult a szívem Galliano hiánya miatt - bár tudom, hogy már nem kellene annyit Gallianót emlegetni a Dior kapcsán... Bár lehet ennek csak az az oka, hogy nem nagyon kedvelem a minimalista darabokat, s amiért kedvelem Alber Elbazt és a Lanvint, ugyanazért taszít Raf Simons és a Dior. Összegezve a látottakat - többször átfutottam a képeket és a bemutatót is alaposan szemügyre vettem - s ennek ellenére semmilyen érzéseket sem váltottak ki belőlem Simons kreációi, csak egy hatalmas űrt éreztem. Na jó, talán a kötött darabok és a metálos táskák felkeltették a figyelmemet - de hol van ez a régi idők érzéseitől.

 

Nektek mi a véleményetek a Dior őszi kollekciójáról?  

 

 

 

 

Képek forrása: VOGUE Italy