Gondolni sem mertem, hogy az Instyle legfiatalabb szerkesztője a magánéletben ennyire tág látókörű és inspiráló egyéniség. Ezt mutatja az is, ahogy a divatról vélekedik: 'A divat azért érdekes, mert ha szociológiai és esztétikai szempontok alapján közelíti meg az ember, olvasható és előremutató. Érdekelnek a marketingen túli reakciók a világ változására. Ha nem a divat a figyelem tárgya, akkor az allűr. Imádom, ha valakinek valódi (!) személyisége van és vállalja a véleményét és ízlését. És hiteles - mert tudás van mögötte. Sokan azt hiszik szerintem, hogy attól lesz meg benne ez a "can't touch this" fenség, ez a gőg, ez a megközelíthetetlenség a stílusa miatt, ha paraszt.' Kifejezetten szeretem, mikor szakmabeliek a rovat főszereplői, hiszen így születnek igazán inspiráló és előremutató CoutureSTYLE cikkek, mint ahogy most is, íme!

Egyrészt azt, hogy meg vannak szédülve a márkáktól és túlontúl sok fétis-darabot hordanak. Másrészt pedig azt, hogy túlontúl erős a csoportszellem. Ezt különösen azután tűnt fel, hogy egyszer egy londoni alter szórakozóhelyen cigarettánként öten jöttek oda hozzám az ismeretlenek, beszélgetni. Nem csak hozzám, hanem mindenkihez valószínűleg. Mindenféle hátsó szándék nélkül, puszta kíváncsiságból. Itthon, a poszt-szocialista, identitásválságban kínlódó társadalomban minden társaság kiépít egy kódrendszert, ami alapján öltözik, aki pedig nem az előírt kódokat követi, azt kirekesztik, mivel fenyegeti a nehezen felállított rendet. Úgy gondolom, hogy ha az ember nyitottabb és kíváncsibb a múltra, a jelenre, a jövőre, akkor a múlt, jelen és jövő divatja egyaránt hatással van az öltözködésére. Ha nem sémákban gondolkodik valaki, hanem szabadon, akkor izgalmasabb is lehet az öltözködése.

Számomra is meglepő, hogy az elmúlt fél évben mekkora inspiráció-forrásként jelent meg az életemben a zene. Igazából az a zene, amiben ott van a menny és pokol, alfa és ómega. A megszenvedett hangokhoz kanalam van, azért, mert azok mögött ott van már minden. Marianne Faithfull, Bob Dylan, Patti Smith, most pedig Nick Cave került a porondra. Ezeknek a rock’n’roll ikonoknak pedig nem csak élete, de felismerhető stílusuk is van, és hatnak a megjelenésemre. Csak úgy, mint a barátaim. Valaki a bennem élő költőt, valaki a punkot, valaki az arisztokratát hozza elő. 

Haider Ackermann nekem nagy ikon a stílusát tekintve. Egy barátom szerint az az igazi luxus – mert önazonos, még ha szembe is megy az árral. Bohém dandy. Daniel de la Falaise ugyancsak, ő a kalapjai és a nemtörődömsége miatt. Diana Vreeland a szenvedélye és fantáziája miatt példakép, Virginie Mouzat, mert rettenetesen intelligens. Felnézek a barátaimra: Borszéki Zitára a fenséges és drámai attitűdjéért, kezéért és csavaros agyáért, Vajda Mályi Zsuzsára a minőség iránti elkötelezettségéért, üzleti és stílusérzékéért, Szűcs Péterre a hitéért és a szeméért, Kazal Vikire, azért mert egy kib@szott nagy punk, és igaz ember, és anya.

Nagyon szeretem a Lanvin-t, mert agyas, és merész, és punk, és klasszikus. Agyasság alatt azt értem, hogy a kollekciók mögött átgondolt filozófia van, nem csak lózung. Egyszer Alber Elbaz azt mondta, azért nem csináltak katonai mintás ruhákat az adott évben, úgy mint az előzőben, mert rájöttek, talán pont akkor nyer az ember, ha nem egy gang része, hanem autentikus, eredeti. A Givenchy-férfi például pontosan ezért vesztette el a relevanciáját – nem több ma már, mint egy halom sablon. Szexi, nagyon szexi, de üres. És reggel jó, ha van mondanivalója annak a valakinek, aki mellett az ember ébred. Egyébként még a Berlutti egy nagy kedvenc, csoda igazából. Karizma és patina. 

A hazai terep sajnos sekélyes, de Anda Emília megkomponált költőisége mindig felvillanyoz. Áron Eszter kifinomultsága pedig azt hiszem nem is evilági. 

Ahol meglepetés érhet. Lenyűgöz a világmárkák magas minősége és technológiai truvájai, és ez az, ami maketté teszi a Zarát, H&M-et és társait. De bízom abban, hogy ha nagyon jómódú volnék, ugyan ezt a választ adnám, és bemennék a körúton túli turkálóktól kezdve nagyapám szekrényébe. Azokra a barátaimra nézek fel igazán, akik egy jó napszemüveggel és cipővel, valamint ötezer forintból összelejmolt holmiból dívák és dandyk tudnak lenni, anélkül, hogy olcsónak hatnának. 

Úgy, ahogyan az érdeklődésemet. „Study the classics, write your own rules.” A saját törvényeimet még csak most kezdtem el írni. Nagyon fontosak a klasszikus alapok, nálam ez a franciák lazasága, amit a művészet és a punk-rock lazít fel. Szeretem az erőt adó darabokat, a kék motoros-rendőr bőrdzsekimet. Vagy azokat a holmikat, amelyek a nagyapáim öröksége. A szmokingzakókat életem végéig imádni fogom valószínűleg. Különben a részletekben hiszek, azokban az ördög. A sportos dolgok sajnos idegenek tőlem, debilnek tűnök bennük. Lehet anélkül is.

Szerintem az a legjobb, hogy ha az ember arra törekszik, hogy a világgal együtt önmagát is minél jobban megismerje. Ha tisztában van az igényeivel és értékeivel, tudni fogja, mire kell hangsúlyt fektetnie. Bármi válhat alapdarabbá, azt hiszem nekem az órám és az illatom az. De igazából abban hiszek, hogy egy igazán stílusos ember meztelenül is vonzó, mert minden a szemekből árad. A többi csak páncél. Szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy valaki, valaki legyen.