A blog egyik legsikeresebb interjúsorozatában egy nem mindennapi életutat bejárt író - újságíróról olvashattok, íme Durica Katarina!

Nem vitás, hogy a divat világán is túl van élet, sőt, igazán csak ott van. Durica Katarina az ELLE, a WMN, külsős újságírója , de mellette kétkötetes regényíró, nem mellesleg hamarosan egy úgy regénnyel jelentkezik. Kati írásaiban leginkább a nők és társadalomban betöltött szerepük kerül fókuszba a világ különböző pontjain, de írásai fontos kordokumentumok is. Legutóbbi regényében, a Szlovákul szeretniben az identitáskeresés és az érzelmi kötődés kapta a főszerepet több apró kis csavarral. A regény története Tanzániában indul, egy szlovákiai magyar műtárgykereskedőről szól, aki beleszeret egy fekete férfiba. Hogy miért épp szlovákul? Mert a főszereplő is kisebségből jött, mint a szerző. Kati Pozsonyban születtem, és Csallóközben nőtt fel, majd kisebb-nagyobb kitérők után költözött Budapestre. Évekig Egyiptomban, Jordániában, Tunéziában és Törökországban dolgozott. Tapasztalataiból és az arab országokban megélt történeteiből született első regénye a Szökés Egyiptomba, amely kötet szlovák fordítása hónapokig a sikerlisták élén járt. 

Mit gondolsz a magyar (leginkább a férfiak) öltözködési szokásairól?

Attól függ kiéről. A kreatív iparban mozgok, és engem szinte csak jól öltözött, kiváló megjelenésű férfi vesz körül. Főleg olyanok, akik bátran kísérleteznek, a ruhájukat mindig a megfelelő alkalomhoz válasszák, tárgyalni öltönyben és zárt cipőben mennek, a Balaton parton pedig vicces papucsokat viselnek. Tisztában vagyok vele, hogy a munkám miatt egy burokban mozgok, és ebben a burokban a rózsaszín vagy narancssárga ing teljesen hétköznapi. Vidéken pedig teljesen más a divat. Somorjáról, egy felvidéki kisvárosból származom és gyakran járok kisebb falvakba író-olvasó találkozókra, ahol visszafogottabban, klasszikusabban öltözködnek, de sokan ugyan olyan jól. Persze a zokni - szandál  sok helyen teljesen alapdarab, a háromnegyedes horgásznadrág nagy zsebekkel a nyári viselet és a kivagyiság legnagyobb emblémája a logós póló. Sok helyen minél nagyobb az Adidas meg a Tommy Hilfiger jel, annál jobb. Persze egy szubkultúra kérdése, ami a "városban" menő, az sok helyen falun egyáltalán nem az, a vékony, szálkás férfiakat falun girnyónak nevezik, ha nincs nagy izom a tetkó alatt, rajta a feszülő nagy logós póló, akkor az az a férfi nem is ad magára. 

Szerinted mi az a pár alapdarab, ami egyetlen férfi szekrényéből sem hiányozhat?

Egyértelműen egy jó szabású öltöny, megfelelő ujjhosszal, megfelelő méretben, ami tartást ad egy férfinak. Egy szép sötétkék zakó hófehér inggel minden ficsúrból férfit csinál. A karcsúsított, feszes szövetkabát pedig olyan időálló alapdarab, ami sosem megy ki a divatból. Egy "rendes" pár bőrcipő, és itt nem a fast fashion boltok divatos termékeire gondolok, hanem a klasszikus, több szezonon át viselhető cipőkre - bár ezekből pár specializált bolton és tervezői műhelyen kívül nem sok helyen lehet beszerezni.

Mi lehet az a plusz, ami a külföldi férfiakat stílusossá teszi, és itthon hiányzik a pasikból?

A budapesti, belvárosi férfiak öltözködése szerintem nem különbözik a külföldiekétől, sok színt használnak, bátran variálnak, jó minőségű anyagokból készült ruhákat hordanak, játszanak a részletekkel, vicces zokni, színes karkötő. Ráadásul ápoltak a férfiak, a borosta gondozott, a hajhossz megfelelő, ápolt kezek, ápolt arc, fitten tartott test. Az ilyen megjelenéssel járó életstílus (vagy az életstílussal járó megjelenés) nyilván csak egy társadalmi réteg privilégiuma, de abszolút jelen van itthon is és nemcsak Budapesten, hanem több helyen is az országban.

Hogyan jellemeznéd saját stílusodat? Honnan merítesz ötleteket? 

Én sosem vagyok "divatos". Nekem az tetszik, és azokat a formákat, színeket és anyagokat viselem, amiket már a gimiben is. Szinte csak szoknyát hordok, még télen is, hófúvásban. Sokaknak talán meglepő, de én imádom a vastag harisnya - téli szoknya kombót. Nyáron pedig ruhákat, klasszikus vonalvezetésűeket hordok. Sok szoknyám van, szeretem a színes, mintás dolgokat és szinte csak jó minőségű anyagokból válogatok. A fast fashionok 20 000 ft-s szoknyái javarészt műanyagból, viszkózból készülnek, ami szerintem teljesen alkalmatlan nyárra. Imádok turkálóba járni, szeretem a kincsvadászatot, van pár kedvenc helyem, ahol gyapjú, selyem, pamut ruhákat is találok. A legnagyobb kedvenc pedig a vastag csíkos, bármiben: blúz, szoknya, ruha, póló, minden jöhet!

Milyen lenne a gardróbod, ha férfi lennél?

Biztosan sok matróz mintás ruhadarabom lenne, sötétkék vászonnadrág, hófehér ingek, vasmacska mintájú rövidujjú, ezeket gyakran hordanám. Biztosan élvezném, (mint ahogy nőként is élvezem), hogy a kerítésfestéshez régi, letaposott sarkú sportcipőt lehet felvenni, játszótérre vicces mintájú pólót, és azt is, hogy egy 10 éves klasszikus vonalvezetésű téli szövetkabátban igényes megjelenésem lehet bármilyen eseményen. (Sajnos a női télikabát divat sokkal gyakrabban változik.)

Köszönet a helyszínért a PS Creative Agency-nek és a Trattoria Gozsdu étteremnek!