Lassan már el is felejtsük, hogy hazánkban is a Mercedes-Benz karolta fel a magyar divathetet, és emelte fel a világ divattérképére, épp ezért itt a beszámoló-sorozatom utolsó része, hogy továbbra is köztudatban maradhasson a MBFWCE.

Az elmúlt hetekben több beszámolót is olvashattatok a 2016-os tavaszi hazai kollekciókról, többek közt nálam is itt és itt, ellenben az élményeimről még nem írtam. Ezúton is csak köszönni tudom a tervezői meghívásokat, melyek egyfajta visszaigazolások is egyben, hogy valamit jól csinálok, vagy ha nem is jól, de egyre jobban s jobban. Épp ezért kissé felemásak az érzéseim is az eseménnyel kapcsolatban. A szervezés és a divathét kivitelezése szezonról szezonra egyre minőségibb, és ezért csak gratulálni tudod a szervezőknek. Ellenben azt máig nem tudom megérteni, hogy miért kell a bemutatókra a meghívottakon felül jegyeket eladásra bocsájtani. Épp ettől vesztette el számomra az esemény a szakmabeliségét. Igen, teljesen egyet értek azzal a nézettel, hogy azok a divatra fogékony személyek, akik nem szakmabeliek, de érdekli őket a magyar divat fejlőse, kapja meg azt az esélyt, hogy Ő is élőben követhesse a legújabb bemutatókat. Na de a párizsi divathéten sem árulnak jegyeket a Chanel bemutatóra!?  Bár egy másik énem azt tartja, hogy annyira pici a magyar szakma, hogy igenis be kell vonni a 'civileket' is a MBFWCE-hoz hasonló eseményekbe, hogy együtt tudjon fejlődni a tervező a leendő vásárlójával.

Felvetődött bennem még egy kérdés: van-e létjogosultsága a magyar divatnak. Kicsit lebutítva hangzik így ez a kérdés, mert természetesen miért ne volna, ugyanakkor ha nincs egy olyan vásárló réteg a piacon, aki vevő a magyar divatra, akkor minek a flancos bemutató. Mindig elmondjuk, hogy a magyar tervezők mennyire kreatívak, mennyire erős látásmóddal rendelkeznek, és egyre több nemzetközi showroomban és multibrand áruházban elérhetőek az aktuális kollekcióik, ellenben valahogy még mindig csak a nagy áttörés küszöbén áll a magyar divat. Ennek a hátterében, minél inkább jártas vagyok a magyar szakmában, a kellő pénz hiánya mellett a megfelelő marketing és gazdasági tudnivalók hiányát érzem. Ahhoz, hogy sikeres legyen egy magyar márka külföldön, 110 százalékos reklámra van szükség, s ebben Abodi Dóra márkája itthon az éllovas, hiszen egyre több nemzetközi A-listás híresség választ Abodi kollekciójából ruhákat. A reklám és a tőke mellett elengedhetetlen a magas minőség, a hibátlan anyageldolgozások, mivel a most bemutatott darabok közül remélhetőleg egyre több ruha egy szalonban fog lógni Valentino ruhák, vagy épp Versace topok mellett. Tény, hogy ezen márkák termékei is idővel elhasználódnak, kibolyhosodnak, de újonnan nem engedheti meg magának egyetlen magyar márka sem, hogy a minőségi anyagokon spóroljon - s szerencsére nem is teszik ezt. Épp ezért, egy átlag magyar pénztárcájához mérve drága az úgynevezett magyar divat. Úgy tapasztalom, hogy ezt a -nevezzük- problémát, a tervezők is szépen lassan felismerték, és egyre több speciális akcióval próbálják itthon is elérhetővé tenni a termékeiket. Többször is olvastam már, hogy egy márka csak akkor lelhet igazán sikeres külföldön, ha már otthon befutott - és egyre inkább hiszek a kijelentésben, hiszen az itthoni sikerekből és kudarcokból tud igazán építkezni egy divatház.

E szösszenetek után itt az ideje, hogy szó essen a MBFWCE fő attrakciójáról, a 2015-ös Gombold újra! öltözéktervezői pályázatról. A Design Terminál ötödik alkalommal hirdette meg a pályázatot, melyen idén már hat ország tehetségei versengtek egymással. A nemzetközi zsűri 124 pályamunka közül választotta ki a Gombold újra! idei húsz döntősét, majd a három győztest. A legjobb magyar tervezőnek járó Design Terminál Díjat Balogh Luca Enikő kapta „Landlocked” nevű kollekciójáért.  Balogh Luca Enikőt  a cseh és a szlovák szörf bajnokság inspirálta, A cseh és a szlovák szörf bajnokság inspirálta a tervezőt, valamint az, hogy tenger hiányában mégis létezik szörfkultúra ezekben az országokban. Fel szeretné hívni a figyelmet az óceánok szennyezettségére is kollekciójával, de fő üzenete, hogy nem kell feltétlen a tenger parton élni ahhoz, hogy megéljük a szenvedélyünket.  A teljes mezőny legjobbjának járó Visegrád Díjat öltözék kategóriában a szlovák Ester Kubisz vehette haza, akit a magyar népi kultúra inspirált.  A legjobban a finoman, precízen megmunkált kézi varrású viseletek ragadták meg. A férfi gardrób legmeghatározóbb darabját, a csíkos öltönyt gondolta tovább, kívánta fejleszteni. Ennek a két ideálnak a kombinációját láthatjuk a kollekciójában. Kiegészítő kategóriában a cseh Sofya Samareva vihette haza a legjobbaknak járó díjat. A lengyel festőnő, Tamara Lempicka kubista stílusa inspirálta a tervezőt. Fagyasztott mozdulatokat örökít meg kalapjaival, ezzel klasszikus szoborként jelenik meg egy-egy darab. Mindenképp szeretném megemlíteni a kedvenc pályaművemet, ami a tehetséges Varga Edina nevéhez fűződik. A Vazarel márka legújabb darabjait a cseh származású grafikus, Ladislav Sutnak, Strip Street című művei inspirálták. A Strip Street egy albumot takar, melynek színes képein női alakok láthatóak kifordított testhelyzetben. Ezeket a formákat gondolta újra a tervezés során Edina. Továbbá megmaradt a rá jellemző élénk, feltűnő színeknél, mivel a színek viselete véleménye szerint nem csak a nők kiváltsága. Korábban már én is viseltem a tavalyi kollekció egy feltűnő darabját egy OUTFIT posztban, itt. 

A MBFWCE első napjának bemutatóiról itt, míg a második nap eseményiről itt olvashattok bővebben.

A divathéten volt szerencsém magyar tervezők kollekcióiból válogatni, így a két nap alatt öltöztetettek az Émé, a Yuuths és a Richard Demeter márkák is, akiknek ezúton is köszönöm a bizalmat. 

FACEBOOK | INSTAGRAM | LOOKBOOK